A cikkben megtalálható az Amerika Kapitány - Polgárháború néhány sarkalatos pontja, de spoilerrel nem kell számolni. További jó olvasást :)

A világ megmentése áldozatokkal jár. De meddig képes az emberiség tolerálni a szuperhősök ténykedését? Meddig vigasztalja őket a tudat, hogy bár a családjukat elvesztették, a Föld biztonságban van? Általános problémának tekinthető mind a Marvel, mind a DC univerzumban a járulékos veszteség problémája.

Nem tudni pontosan miért most, de borult a bili, és ez az év erről szól a szuperhős-világban, hiszen mind a Batman vs. Superman, mint a Civil War egyik fő témája és konfliktusa ez.

Út a Sokoviai Egyezmény felé

Az Amerika Kapitány új részében megoldást is kínálnak  erre a problémára a Sokoviai Egyezmény aláírásával.

A világ döntött, a szuperhősök nem maradhatnak felügyelet és szabályozás nélkül, ezért az Egyesült Nemzetek 117 ország támogatásával megalkotta a Sokoviai Egyezményt.

Ez az Egyezmény számos beszámolási kötelezettséget ró a szuperhősökre, többek között például nem indulhatnak csatába anélkül, hogy ezt az ENSZ engedélyezné, illetve ők döntik el azt is, hogy ki az ellenség, akivel a szuperképességekkel rendelkező hősöknek fel kell venniük a harcot.

További sarkalatos pontja az Egyezménynek, a Szuperhős Regisztrációs Törvény, melynek értelmében össze kell írni és dokumentálni kell azokat az egyéneket, akik valamilyen különleges képességgel rendelkeznek.

Hogy jutottunk idáig?

No.1 – Csata New Yorkban avagy Loki elszabadul

A Bosszúállók első részében a világnak szembe kell nézni az idegenek támadásával és leigázó szándékukkal, ám Nick Fury csapatának végül sikerült elhárítani a veszélyt, cserébe viszont romokban hagyják New Yorkot.

No.2. – Sokovia eltörlése, avagy Ultron öntudatra ébred

A Bosszúállók második részében, Tony bár jó szándékkal, de a világra szabadít egy olyan mesterséges intelligenciát, ami szerint a világ egyféleképpen menthető meg: ha az emberiséget eltörli, és tiszta lappal indulunk. Nem túl bonyolult kitalálni mi lesz a vége – ismét katasztrófa helyzet, melynek a végén az emberiség ugyan megmarad, csupán Sokivia jelentős része válik a földdel egyenlővé.

No.3 – Lagos avagy az utolsó csepp a pohárban

Nem szeretnék spoilerkedni, aki már látta a filmet, az tudja, aki pedig nem az majd meglátja. Dióhéjban, a Polgárháború elején is akad egy jelenet, amely végül elindítja az eseményeket a lejtőn.

"Mondd, te kit választanál?”

Érthető módon megosztja a szuperhős társadalmat az Egyezmény létrejötte, és sokan hezitálva állnak a kérdés előtt, vajon aláírják-e?

Team Cap – Miért vet fel kétes kérdéseket a törvényjavaslat?

Amerika Kapitány és csapata az ellenzők oldalát képviselik, akik szerint ettől a szabályozástól nemhogy a világ biztonságosabb lenne, de épp hogy rontanak a helyzeten.

(Ellen)érvei:

1. A világ vezető politikusai korrumpálódhatnak: bár az Egyesült Nemzetekről van szó, emberek, politikusok irányítják a szervezetet. Ha azt az opciót jóhiszeműen fel sem vetjük, hogy van, aki esetleg önszántából fogad el egy nagyobb összeget bizonyos döntések meghozataláért, még mindig ott az lehetőség, hogy a vezetőit megzsarolhatják akár családjuk épségével és így kívülről irányítják őket.
2. Szuperhős regisztráció: emberek bizonyos tulajdonsággal rendelkező csoportját összeírni, és nyilvántartani a legjobb esetben sem nevezhetjük etikus döntésnek. Nem kell messzire menni, hogy párhuzamot találjunk a történelemben, elég a 2. világháborúra és Hitlerre gondolni. Persze a kettő nem feltétlenül végződne ugyanúgy, de érthető, hogy Amerika Kapitánynak miért vannak ilyen heves ellenérzései ezzel kapcsolatban.

Team Iron Man – Miért lehet mégis fontolóra venni?

Tony Stark az Egyezmény mellett áll, na persze nem feltétlenül önszántából, hanem inkább végső elkeseredésében. New York lerohanása után úgy döntött, hogy kidolgoz egy olyan rendszert (később Ultron), amely segítségével elkerülhető egy újabb tragédia. Túlontúl önhitt, és magabiztos volt, melynek megfizette az árát – nem csak ő, hanem még sokan mások.

Vasember megváltozott, és ebben a filmben kétségbeesetten keresi a megoldást. Végül odáig jut, hogy legnagyobb fegyverét a saját autonómiáját is hajlandó lenne feláldozni csak azért, hogy a világot biztonságban tudja.

Tony és csapata az Egyezmény aláírása mellett teszik le a voksukat.

Érvei:

1. Szükség van a szabályokra: rájött, hogy nem működhetnek minden limit nélkül, mert annak végzetes következményei lehetnek. Igen, a Sokoviai Egyezmény nem tökéletes, de kezdetnek megteszi.
2. Kompromisszum: az emberek egy része egyre ellenségesebben viszonyul a szuperhősökhöz, már látják, hogy nem csupán siker és csillogás a világmegmentés, és mindennek megvan az ára. Vasember érzi ezt a feszültséget, és tudja, hogy ha még bármilyen formában szeretnének dolgozni, engedni kell a gyeplőn.

Összességében részemről Team Cap, a fentebb leírtak miatt, és mert személyes meggyőződésem, hogy semmilyen körülmények között nem elfogadható az emberek megkülönböztetése és nyilvántartása, de ennek ellenére látom azt is, hogy Tony mit miért tett, és megértem.

Ti melyik oldalon álltok?

Gondolkoztatok már azon, hogy miért szeretjük ennyire a szuperhősöket? Mióta az első képregény az 1930-as években legördült a nyomtatószalagról, azóta vagyunk elbűvölve a beöltözött, köpenyes bosszúállóktól, akik biztonságban tartják utcáinkat a gonosztól.

De mit mond ez el rólunk? Mi a pszichológiai háttere a szuperhősöknek?

Amikor Jerry Siegel és Joe Shuster 1933-ban megalkották Superman-t, valószínűleg nem gondolták, hogy a mai szuperhősök prototípusát hozzák létre, melynek hatásai észrvehetőek Pókember vagy akár Farkas jellemvonásaiban is.

Lássuk akkor, miért nem bírunk meglenni nélkülük!

1. Modern mitológia alapjául szolgálnak

Először is, mi emberek egyértelműségre vágyunk. Szeretünk ránézni valamire, és egyből eldönteni, hogy mi az. Szeretünk probléma nélkül eligazodni a világban. Épp ezért kelekeztek a mitológiák is anno. A mitológia lényege, hogy egyfajta ésszerű magyarázatot adjon emberiség eredetére. Reális történetet mesél el ebben a misztikus, kiszámíthatatlan világban.

Bizonyos szintű mitológia elengedhetelen az épp elme megőrzéséhez, ahhoz, hogy el tudjunk igazodni miért olyanok a dolgok, amilyenek, illetve néhány ember miért gonosz, és miért jó a többi.

A hiedelmek viszont erősen sérültek a felvilágosult nyugati elme térhódításával. Ennek ellenére szeretjük a hitvilágunkat. Szeretjük hinni, hogy valami jó, vagy valami rossz, hogy valami helyes vagy helytelen. Szurkolunk a jónak, hogy legyőzze a gonoszt. A szuperhősök világában nincs véletlen, nincs random dolog. Ismerjük a gyökereiket, a képesséeiket, és azok határát is. Épp ez ad nekünk egyfajta biztonságérztet.

2. Reményt adnak

Kapcsolódva az előző ponthoz, gyerekkorunkból maradt meg az a szokásunk, hogy szeretjük, ha a történet végén a jó győzedelmeskedik. Oké, arról nem volt szó, hogy ne izzadjon meg a főhős, vagy hogy ne legyen egy pár pillanat, amikor elakad a lélegzetünk, hiszen akkor tétje nem lenne a filmnek, csupán az egyensúly és a lelki béke megőrzése érdekébe kerekedjen felül a szuperhős. A legvégén. Az utolsó pillanatban.

Lássuk be, hogy a legtöbb (képregényből adaptál) film meg is felel ennek a kritériumnak. Ez persze betudható a Hollywood-i filmgyárosoknak és az amerikai elvárásoknak is, de valahogy úgy alszunk a legnyugodtabban, ha a világ rendje helyreállt, és a főgonosz terve elbukott. Ez segít túllendülni a hétköznpi igazságtalanságokon, és meghozza a katarzist, amit a mindennapi életben nem mindig kaphatunk meg.

3. Példaképként működnek

Bizonyos hősök, főleg a régivágásúakra gondolok itt, megmuatják, hogyan kell(ene) viselkednünk adott élethlyzetekben. Előljáró példával szolgálnak nekünk, “gyarló” embereknek, akik olyan könnyen elcsábulnak, és letérnek a helyes útról. Ilyen szuperhős karakter például Amerkia Kapitány is, aki szinte maga a megtestesült jó. Bár épp ezért sokan vitatják karakterének érdekességét, mondván túlságosan egysíkú, ám most a Polgárháború előzetese kapcsán bizakodóak lehetünk.

4. Megteszik, amit mi szeretnénk

Ez nem mindig jelenti azt, hogy jót cselkeszenek. Ha a mai általános társadalmat vesszük alapul, a legtöbb szuperhőst valószínűleg elitélnék gyilkossággal, de legjobb esetben is önbíráskodással. Nem kell feltétlenül szélsőséges példára gondolunk (khm…Deadpool…), minden hősben megvan a társadalmi normákat átlépő viselkedés így vagy úgy.

Ennek ellenére szeretjük őket ezért, mert ők megteszik azt, amire mi józan eszünkre hallgatva kevéssé vagyunk hajlandóak.

Kiállnak az igazság mellet, harcolnak az elnyomók ellen, és tulajdonképpen megtestesítk azt, amit a hétköznapkban mi is szeretnénk, igazságot osztanak. Visszaszólnánk a bunkó főnökünknek, vagy kollégánkanak, aki már ötvenedjére süti el ugyanazt a már elsőre sem vices poént.

5. Könnyen azonosulunk velük

Többféle azonosulásról lehet szó. Elkézelhető, hogy hasonló morális értékeket vallunk velük, de az is, hogy csak szimplán az eredettörténetük, életútjuk miatt vállallunk velük sorsközösséget.

Általában véve a hősök életútjának, és valódi hőssé válásuknak van egy állomás-sorozata, amit John Campbell írt le az Ezerarcú hős könyvében. Kezdezben a hős csupán annyit érzékel, hogy nem illik bele a jelenlegi világba, környezetbe, majd jön a kalandra hívás, a csodás, ám annál ijesztőbb kaland reménye. Ezt legtöbb esetben elsőnek elutasítják, majd miután elfogdják sem lesz könnyebb a helyzetük, hiszen számos kihívással kell szembenézniük, amíg teljesítik a küldetést.

Ezekbe a helyzetekbe mindeki nagyon könnyen bele tudja élni magát, csupán át kell transzponálnia ezt a saját életére.

6. Egy másik világba csöppenünk

Ez ugyan nem csak a szuperhős filmek sajátja, de rájuk kifejezetten igaz, hogy kiszakadunk a hétköznapi világunkból, és belecsöppenünk egy másik, fantaszikusabba, ahol minden megtörténhet. Lehet saját képességünk, és megmenthetjük a Földet, vagy akár az egész univerzumot. Egy pillanatra elfelejthetjük a bevásárlólistát, az egyetemet, a munkát, ami kifejezetten jóleshet egy fárasztó, agykiégető nap után.

Tulajdonképpen, ha jobban belegondolunk, mai változó világunkban sokkal jobban szükségünk van a szuperhőseinkre, mint valaha. Épp ezért is élik aranykorukat, és ezért is nevezhetjük a 2016-os évet a szuperhősök évenek. 

A cikket a Story Shop támogatta.