Gondolkoztatok már azon, hogy miért szeretjük ennyire a szuperhősöket? Mióta az első képregény az 1930-as években legördült a nyomtatószalagról, azóta vagyunk elbűvölve a beöltözött, köpenyes bosszúállóktól, akik biztonságban tartják utcáinkat a gonosztól.
De mit mond ez el rólunk? Mi a pszichológiai háttere a szuperhősöknek?
Amikor Jerry Siegel és Joe Shuster 1933-ban megalkották Superman-t, valószínűleg nem gondolták, hogy a mai szuperhősök prototípusát hozzák létre, melynek hatásai észrvehetőek Pókember vagy akár Farkas jellemvonásaiban is.
Lássuk akkor, miért nem bírunk meglenni nélkülük!
- Modern mitológia alapjául szolgálnak
Először is, mi emberek egyértelműségre vágyunk. Szeretünk ránézni valamire, és egyből eldönteni, hogy mi az. Szeretünk probléma nélkül eligazodni a világban. Épp ezért kelekeztek a mitológiák is anno. A mitológia lényege, hogy egyfajta ésszerű magyarázatot adjon emberiség eredetére. Reális történetet mesél el ebben a misztikus, kiszámíthatatlan világban.
Bizonyos szintű mitológia elengedhetelen az épp elme megőrzéséhez, ahhoz, hogy el tudjunk igazodni miért olyanok a dolgok, amilyenek, illetve néhány ember miért gonosz, és miért jó a többi.
A hiedelmek viszont erősen sérültek a felvilágosult nyugati elme térhódításával. Ennek ellenére szeretjük a hitvilágunkat. Szeretjük hinni, hogy valami jó, vagy valami rossz, hogy valami helyes vagy helytelen. Szurkolunk a jónak, hogy legyőzze a gonoszt. A szuperhősök világában nincs véletlen, nincs random dolog. Ismerjük a gyökereiket, a képesséeiket, és azok határát is. Épp ez ad nekünk egyfajta biztonságérztet.
- Reményt adnak
Kapcsolódva az előző ponthoz, gyerekkorunkból maradt meg az a szokásunk, hogy szeretjük, ha a történet végén a jó győzedelmeskedik. Oké, arról nem volt szó, hogy ne izzadjon meg a főhős, vagy hogy ne legyen egy pár pillanat, amikor elakad a lélegzetünk, hiszen akkor tétje nem lenne a filmnek, csupán az egyensúly és a lelki béke megőrzése érdekébe kerekedjen felül a szuperhős. A legvégén. Az utolsó pillanatban.
Lássuk be, hogy a legtöbb (képregényből adaptál) film meg is felel ennek a kritériumnak. Ez persze betudható a Hollywood-i filmgyárosoknak és az amerikai elvárásoknak is, de valahogy úgy alszunk a legnyugodtabban, ha a világ rendje helyreállt, és a főgonosz terve elbukott. Ez segít túllendülni a hétköznpi igazságtalanságokon, és meghozza a katarzist, amit a mindennapi életben nem mindig kaphatunk meg.
- Példaképként működnek
Bizonyos hősök, főleg a régivágásúakra gondolok itt, megmuatják, hogyan kell(ene) viselkednünk adott élethlyzetekben. Előljáró példával szolgálnak nekünk, “gyarló” embereknek, akik olyan könnyen elcsábulnak, és letérnek a helyes útról. Ilyen szuperhős karakter például Amerkia Kapitány is, aki szinte maga a megtestesült jó. Bár épp ezért sokan vitatják karakterének érdekességét, mondván túlságosan egysíkú, ám most a Polgárháború előzetese kapcsán bizakodóak lehetünk.
- Megteszik, amit mi szeretnénk
Ez nem mindig jelenti azt, hogy jót cselkeszenek. Ha a mai általános társadalmat vesszük alapul, a legtöbb szuperhőst valószínűleg elitélnék gyilkossággal, de legjobb esetben is önbíráskodással. Nem kell feltétlenül szélsőséges példára gondolunk (khm…Deadpool…), minden hősben megvan a társadalmi normákat átlépő viselkedés így vagy úgy.
Ennek ellenére szeretjük őket ezért, mert ők megteszik azt, amire mi józan eszünkre hallgatva kevéssé vagyunk hajlandóak.
Kiállnak az igazság mellet, harcolnak az elnyomók ellen, és tulajdonképpen megtestesítk azt, amit a hétköznapkban mi is szeretnénk, igazságot osztanak. Visszaszólnánk a bunkó főnökünknek, vagy kollégánkanak, aki már ötvenedjére süti el ugyanazt a már elsőre sem vices poént.
- Könnyen azonosulunk velük
Többféle azonosulásról lehet szó. Elkézelhető, hogy hasonló morális értékeket vallunk velük, de az is, hogy csak szimplán az eredettörténetük, életútjuk miatt vállallunk velük sorsközösséget.
Általában véve a hősök életútjának, és valódi hőssé válásuknak van egy állomás-sorozata, amit John Campbell írt le az Ezerarcú hős könyvében. Kezdezben a hős csupán annyit érzékel, hogy nem illik bele a jelenlegi világba, környezetbe, majd jön a kalandra hívás, a csodás, ám annál ijesztőbb kaland reménye. Ezt legtöbb esetben elsőnek elutasítják, majd miután elfogdják sem lesz könnyebb a helyzetük, hiszen számos kihívással kell szembenézniük, amíg teljesítik a küldetést.
Ezekbe a helyzetekbe mindeki nagyon könnyen bele tudja élni magát, csupán át kell transzponálnia ezt a saját életére.
- Egy másik világba csöppenünk
Ez ugyan nem csak a szuperhős filmek sajátja, de rájuk kifejezetten igaz, hogy kiszakadunk a hétköznapi világunkból, és belecsöppenünk egy másik, fantaszikusabba, ahol minden megtörténhet. Lehet saját képességünk, és megmenthetjük a Földet, vagy akár az egész univerzumot. Egy pillanatra elfelejthetjük a bevásárlólistát, az egyetemet, a munkát, ami kifejezetten jóleshet egy fárasztó, agykiégető nap után.
Tulajdonképpen, ha jobban belegondolunk, mai változó világunkban sokkal jobban szükségünk van a szuperhőseinkre, mint valaha. Épp ezért is élik aranykorukat, és ezért is nevezhetjük a 2016-os évet a szuperhősök évenek.
A cikket a Story Shop támogatta.
